Egy másik világ - Gondolatok Mindenről

 Remélem még időben megértik az emberek, hogy a politikai vezetők csak úgy tudnak normális munkát végezni, ha mindenki észnél van és ő maga is képes vállalni a felelősséget a tetteiért. Úgy soha nem lesz jobb ez az ország, ha mindig csak mások felelősségén rágódunk. Egyszer végre meg kell büntetni a felelősöket, de csak egyszer! Olyan ember, aki belenyugszik és elfogadja a szart ne is szavazzon, mert rossz döntést fog hozni. Akik sosem próbálták megvédeni a saját érdekeiket, még akkor sem amikor látták, hogy ha kussolnak  a helyzetük akkor is csak romlik, na azok miatt tartuk itt. Számtalanszor hallom, hogy valaki retteg attól, hogy szóljon a saját érdekében, mert úgy hiszi, elbocsátanák. Miért is retteg? Ja persze, mert saját hibájából olyan helyzetbe hozta magát, melyben kénytelen seggeket nyalni, hát ez itt a gáz. Ezért van az, hogy a munkavállalóval gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak! Hogy lehet azt megengedni, hogy Budapesten 65.000-75.000Ft-os havi fizetést kapjon valaki???????? ÉBRESZTŐ!!!!!!! Hogyan akarja megvédeni a rabló politikusoktól és külföldi felvásárlóktól az országot az, aki a saját kirablását is elfogadja???? Évek óta próbálok szólni, hogy együtt kéne már valamit tenni, de ilyenkor még én vagyok a hülye. Nem is tekintem magyarnak sem, de tudatos embernek sem azokat, akik évek óta csak a kifogásokat nyomják és közben semmiért nem emelnek szót. Kívánom, hogy most tudják meg milyen az, amikor végre nem az ő félelmük fog dönteni. Igenis le akarom zárni a múltat, itt és most nem az a kérdés, hogy a történelmi tudás alapján ítéljük meg ki lehet a bűnös, hanem végre meg kéne látni, hogy nyoma veszett az állami pénznek, sőőőt felváltotta azt a hatalmas adósság és ehhez a félelemtől kussoló lakosság nagyrésze hozzájárult. Aki belenyugszik abba is, hogy itt tényleges javulás csak 10 év alatt lesz, nos az is idióta. A változás, ha mindenki tesz érte és akarja gyorsabb lesz mint gondolnánk, hiszen itt már nincs 10 év 1 millió munkahely megteremtésére! NEM 2010. április 11-én dől el az ország sorsa, hanem akkor amikor a többségi társadalom ráébred, hogy a közös lónak csak akkor túrós a háta, ha mindkét fél a másikra hárítja annak gondozását, vagyis ha sokan azt mondják, hogy majd XY-ék elitézik helyettem, akkor nem lesz értelme itt maradni, akkor majd menni kell másik országba. Remélem még időben öntudatra ébrednek azok akiknek kell. 

Mai kis irományom nagyon szomorú dologról fog szólni, vagyis a zene haldoklásáról. Azért írom, hogy haldoklik e szép művészet, mert ma már 90% nem tiszteli az alkotásokat és az alkotókat sem. Ha a "rajongók" egy koncertre, discoba vagy partyba elmennek, valami különös oknál fogva nem bírják ki, ha nincs bennük jókora mennyiségű alkohol vagy drog. E dolgot viszont nem értem, sokan mondják, hogy szeretik a zenét, de 1. nem is fizetnek érte (gondolván alanyi jogon jár), 2. olyan helyre járnak "szórakozni", ahol bódító szerek segítségével képesek csak "bulizni".

Hiányzik a változatosság a zenei életből!!!!!! Továbbá hiányzik a minőségi zene és a minőségi hangzás!!!! De ébresztőő ez mind azért hiányzik, mert a közönség igénye eltünt, ma már senki sem azt figyeli, hogy a zenekar/dj mit játszik és hogyan, vagyis az elején még talán, de egy 22:00-kor kezdődő rendezvényen éjfél és egy óra közt már csak az alkohol irányít és a zene már mindegy.

Az országban igen sok rádió van már, de mindegyiken ugyanazok a stílusok szólnak. Miért lenne az baj, ha szélesebb közönséghez szólnának és nem csak a robotokhoz, akiknek a melóban mindegy, hogy mi szól csak szóljon valami? Nem értem kinek ártana, ha egy rádió játszana Jean Michel Jarre-t, Korn-t, Nightwish-t, Scooter-t,  Chris Liebing-et...stb.? Miért ne lehetne több stílus egy tv-ben és rádióban? 

Teljesen eltünt a régi bulihangulat, amikor még annak örültünk, hogy végre hétvége, amikor is találkozunk a jóhaverokkal/barátokkal és dumálunk, jót bulizunk. Nem arról van szó, hogy minden alkoholmentesen, de azért ne legyen már az, hogy olyan szar volt a hét, hogy kell egy "reset"! Legyen végre újra a zene a lényeg a zenei rádiókban, a zenei tv-kben és a bulikban! 

Amit most leírtam sajnos igaz, de megváltoztatható csak igényt kell formálni. 

Azokat a zenészeket, akik feladják a minőséget a pénzért, akik segíthetnének a helyzeten mégsem teszik, akik nem hagyják az újakat érvényesülni, ill. akik a pénzükkel és kapcsolatrendszerükkel másokat kiszorítnak, nos őket megvetem és üzenem nekik, hogy nem mindenki nézi ezt tétlenül. Cselekedeteiknek és viselkedésüknek következményei lesznek, hamarosan. 

Kiegészítés:

A zenevásárlással kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy csak azokat ítélem el, akik anyagi helyzetüknél fogva megtehetnék, hogy a zenéket megveszik, de mégsem teszik.

Nagyon sok szó esik a válságról és annak következményeiről, de az igazi okairól nagyon kevés szó esik, mert sokan nem is akarják felfogni, hogy létezik az egyéni felelősség is. Sajnos mindenki csak mutogat és másokat von felelősségre, ahelyett hogy megnézné a saját életét. Nagyon sok helyről vannak információim azzal kapcsolatban, hogy valójában miért is szünt meg annyi munkahely a multiknál. Kezdjük azzal, hogy mindenki a politikusokat szidja mert lopnak, de ha csak ők lopnának még nem is lenne akkora baj, ám sajnos nagyon sok átlagember is lop. Köztudomású, hogy a válságot megelőzően sok multinál a dolgozók egy része lopott a multitól és ezzel sok esetben akár 500-600 millós kárt okoztak a cégnek, valamint ennek következtében reptéri szintű biztonsági szolgálatot kellett bevezetni ezen cégeknél. Tudom és értem, hogy ezen lopások is okkal történtek és tudom, hogy 500-600 millió meg se kottyan egy multinak, de szerintem komoly szerepe volt az elbocsátásokban e tényeknek is. Valamint meg kell jegyezni azt is, hogy az iskolai képzések nem megfelelőek, mert minden cégnek külön kell foglalkoznia a betanítással, így viszont a pályakezdőknek sokszor esélyük sincs a kezdésre. Ebből pedig az következik, hogy a fiatalok előtt összesen két lehtőség van: 

- kimegy külföldre és ott próbál szerencsét, de ebben az esetben a magyar állam bebukja mindazt a pénzt, amit az adott diákra költött a tanulmányi ideje alatt

- a másik lehetőség, hogy a végzett diák ismét tanulni kezd, mely akár 30 éves koráig eltart, így viszont egyrészt alig fizet adót, másrészt munkatapasztalatot sem biztos, hogy szerez (a szakmájában)

Sajnos az emberek többsége még mindig nem érti, hogy a kollektív felelősséget az egyéni felelősség építi fel, vagyis mindenki felelős az ország helyzetéért és bizonyos rétegek is felelősek (együtt). A demokrácia és szabadság nem azt jelenti, hogy majd mások megteremtik a lehetőségeinket és nekünk ebbe nincs beleszólásunk, hanem azt, hogy az egyénnek lehetősége van szabadon dönteni és kiállni az érdekei és a társai érdekei mellett. Ha változást akrunk, azért tenni kell és nem az a megoldás, hogy már szinte hagyományszerűen a kiskapukat keressük. Meg kell érteni, hogy senki sem fogja megoldani a problémáinkat, mert arra csak mi magunk vagyunk képesek, vagyis ha egyéni, ha országos a probléma, akkor is mindenkinek a tennie kell. A legtöbben még most is csak kenik a szart és hárítanak, hogy jajj bajuk lesz ha szólnak vagy tesznek, amiben ha minden így marad igazuk is van, mert a magyar szokás az a többség megvárja még valaki besokal és megszólal, ám azt az egy embert felelősségre is vonják, de "társai" ilyenkor mindig gyáva módon meghátrálnak és vele is úgy viselkednek mint az ellenségükkel. 

Hazánk ezért nem igazi haza, mert elég csak szétnézni, itt mások gyengeségeiből élnek az átlagemberek is, vannak akik magukra terítik a magyar zászlót és ordibálnak, csak sajnos van egy rossz hírem, az ősember is pont így szerzett hatalmat magának, ám most 2009-et írunk és úgy érzem végre használni kéne azt, ami emberré tesz minket, vagyis az agyunkat. Magyarnak lenni olyan mint ha valaki német, angol, arab..stb. vagyis azt jelenti, hogy saját nemzeted tagjaival összefogva, egyénénenként, de mégis együtt, egyéni és közös munkával építesz egy igazi hazát. Ha mindig csak keressük, hogy melyik problémáért ki a felelős, akkor sosem lesz változás. Jussunk már el végre oda, hogy magyarnak lenni nem azt jelenti, hogy a bajban mindig másra mutogatunk, hogy nem másoktól veszünk el a saját javunkra, hogy örülünk ha másik magyaranak is jól megy, hogy nem irígykedünk, hanem teszünk.

A problémákat sohasem lehet megoldani azon a tudati szinten, amelyen okoztuk azokat.

Vigyünk az utcára mosolyt és pozitivitást! Hogy hol találsz okot ezekre? NYISD MÁR KI A SZEMED ÉS LÁSS!!!!! 

Nos eljött a pillanat, hogy én is felemeljem szavamat a jelenleg Magyarországon folyó, igen negatív dolgok ellen. Tehát, pár éve alakult egy Dj szövetség nevű egyesület, amely mára kinőtte magát és azzal kampányol, hogy márpedig tessék befizetni a jogdíjakat, mert a producerek abból élnének. Nos, ez természetesen így van és ezt valóban meg is kell tenni, ám az internet világában igen sok Dj, nem hazai zenéket vásárol, így a Mahasz-nak nincs túl sok beleszólása. Ha megveszem a zenéket a különböző online boltokban, akkor egyrészről tuti, hogy a szerzők kapják a pénzt, másrészt tudtommal nincs kötelezettségem jelenteni a vásárlás tényét, csak egy esetleges ellenőrzés alkalmával bizonyítani azt. A művészi szabadság pedig azt jelenti, hogy olyan zenét alkotok, amilyet akarok és ez nem függhet végzettségtől, mivel a művészet nem tanulható, csak a meglévő képesség fejleszthető. Személy szerint csak az alapokkal vagyok tisztában, de mégis képes vagyok olyan dolgokat alkotni, melyek másoknak is tetszenek. Az alkotás egyéni, nem korlátozható, viszont, ha valaki ezeket élvezni akarja, akkor bizony cserébe adnia kell valamit. Állítom, hogy nem a dj-k és a mások zenéit játszó zenekarok okozzák a kárt az alkotóknak, hanem az átlagemberek, akik illegálisan, ingyen töltik le azokat. Ezen kijelentésemet alá is támasztom egy körülbelüli számadattal: a dj szövetségnek jelenleg kb 560 tagja van, vagyis az országban kb 600-700 ember foglalkozik e tevékenységgel, ezzel szemben az illegálisan letöltők száma száma kb (minimum) 2-3 millió fő. Gyanítom ez megmagyaráz mindent. A Dj-k és a tribute band-ek, ha mások zenéit csak játszák, de nem terjesztik azokat, akkor ők csak arra buzdítják a hallgatóikat, hogy vegyék meg a zenéket. 

Az előzőekből következnek még, olyan eddig meg nem válaszolt kérdések, hogy ma Magyarországon a sztár Dj-k (akik mellesleg nem minden bevételük után adóznak) egy-egy fellépéssel kereshetnek akár 200.000Ft-ot is, ellenben egy kisvárosban élő, éppen a szárnyát próbálgató és nem az éppen divatzenét játszó Dj(aki sokszor maga a szervező is) nemhogy pénzt keresne a dologgal, de még ő az, aki költ(reklám, felszerelés, hely bérlés...stb.). Tehát, a sarcolást nem egyformán kellene kiírni, mert enyhén igazságtalan, a kicsikkel szemben és így csak arra tudok gondolni, hogy ez konkurenciaharc és itt a nagyobbak vagyis a pénzesek maradnak meg és nem feltétlen a tehetségesek. 

Valamint vannak olyan dolgok, amelyek felháborítóak és undorítóak, ezen dolgokat videókkal és képekkel is bemutatom:

1. A dj szövetség 2008-as, 2009-es kapányának elején olyan dj volt az alelnök, aki szinte az egyesület által megfogalmazott egyik kritériumnak sem felelt meg. Mivel az, amit csinál az ízlés és gusztus kérdése, nem az én dolgom elítélni, de felhívom a figyelmet arra, hogy a szavai sokszor 18 év alattiknak is szólnak, valamint sokszor sértőek lehetnek a közönségre vagy más emberekre nézve. 

Íme pár pl.: 

2. A dj szövetség és a mahasz azt mondják, hogy ha a Dj befizet a mahasz-nak(magyar hanglemezkiadók szövetsége) 108.000Ft-ot, akkor onnantól a torrentről letöltött illegális zenéket, legálisan játszhatja. Ez a dolog, viszont kétlem, hogy tisztességes és legális lenne.

3. A dj vizsga kérdése még átgondolatlan, mivel olyan kérdések, hogy:

-Melyik cég, miért és milyen módon jogosult a vizsgáért pénzt kérni?

- Ki/kik, hogyan, milyen jogon vizsgáztatnak majd?

- Aki dj console-on játszik és szoftvert használ, az nem dj? 

- Ha valami művészet, vagyis szubjektív, akkor annak, hogy lehetnek korlátai?

4. A legnagyobb gond az, hogy ma a többség hozzáállása alapján, valamint a "nekem ez jár " kijelentések miatt, A ZENE NEM ÉRTÉK, HANEM TERMÉK, ami csak úgy létrejött. A valóság az, hogy ma mindennek ára van, így a zene, aminek elkészítéséhez sok munka és pénz kell NEM INGYENES és NEM AZÉRT VAN, HOGY MINKET KISZOLGÁLJON! Mára már igen sok helyen megoldott a netes vásárlás, ami nem drága, még a magyar fizuból is telhetne rá. 

A végére pedig egy kis bemutató, hogy mi a Show és milyen a normális szórakozás:        Hangsúlyozom nem a zenei stílus a lényeg! 

Nos, tudomásom szerint Magyarországon demokrácia van, ami azt jelenti, hogy minden állampolgárnak vannak jogai és kötelezettségei. Úgy tűnik, hogy az állampolgári kötelezettségét igen sok ember elfelejti, mivel a többség csak a vezetőkre mutogat és bennük látja a problémát, viszont ő maga, mint egyén a panaszkodáson és a barátokkal történő kibeszéléseken kívül semmit sem tesz. A probléma gyökere az, hogy mára az emberek olyan közösségekbe lettek tömörítve, ahol a tömegnek vannak gondolatai és nem az egyéneknek, sőt sajnos nemcsak a gondolatokra igaz e dolog, hanem a tettekre is. Hirdetik a szabadságot, azt, hogy szabad a világ és szabadok vagyunk, DE a tv, rádió, újság, politika, reklámok csak azt mutatják, amit látni akarunk és nem azt, ami a valóság. Az egyéniség a tömeg szétesését jelenti, viszont a tömeg irányítható, így nem érdek, hogy az egyéniség gondolatai cselekvéssé alakuljanak. 

A megoldást a finn példában látom, ugyanis volt szerencsém egy kis időt eltölteni hazájukban és betekintést nyertem a világukba, megoldásaikba. Leírom miket láttam náluk. 

Vannak a szakközépiskolák/szakmunkásképzők, ahol pl.: villanyszerelőket, szakácsokat, pincéreket...stb. képeznek. Ezek az iskolák megvesznek egy telket, ahol a diákok tanári segítséggel felépítenek egy házat (az ácsok a faszerkezetet, a kőművesek az alapot, a villanyszerelők az áramot és a fűtést alakítják ki). Miután a ház felépült, az iskola elkezdi árulni és eladja, az ebből származó bevételt pedig a fejlődésükre fordítják. Az iskola villanyszerelői a városi közvilágítást, a városlakók lakásait, üzeleteket villanyszerelnek, iskolai gyakorlat címén, teszik ezt a három éves képzésükből két évig. Az iskola szakácstanulói az iskolai menzát készítik és ők mosogatnak, valamit az iskolának saját étterme és cukrászdája van az utcára nézve, vagyis bárki bemehet és ehet, vásárolhat (az ittenei bevétel szintén a az iskola fejlődését szolgálja). 

A fentiekben leírtak alapján látható, hogy az ottani diákok a 3 éves iskolában már megszerzik a komoly, 2 éves szakmai gyakorlatukat, valamint az is látható, hogy a város problémáinak megoldása is könnyebb és olcsóbb. Vagyis, ahhoz, hogy a magyar állam fejlődjön nem megszorítás kell, hanem gonolkodásváltás. Nem alválkozókat kell megbízni jókora pénzekért és nem közbeszerzési pályázatokat kell kiírni mindenre, ahol milliók folynak zsebekbe, hogy biztos legyen a szerződés, hanem a fiatalokat kell megbízni az iskolákban és így, végre nekik is lesz jövőképük, mert látják, hogy igenis van értelme annak, amit tanulnak. Tehát a megoldásnak ez csak egy apró része és rengeteg ilyen ötlet van még, csak az embereknek észre kéne végre venniük, hogy mi zajlik körülöttük. Nem tüntetésekkel és zavargásokkal kell kezelni a problémákat, hanem el kell menni lakossági fórumokara és értelmes felszólalásokkal, illetve szavazásokon kézfeltartással a véleményünket kifejezhetjük. Felejtsük már el az évtizedes politikai sebeket és ne a múlt alapján döntsünk, szavazzunk, hanem a jövő alapján. Ne az legyen a meggyőző politikai érv, hogy a másik hülye és szar és mi jobbak vagyunk, hanem legyen végre intelligens kommunikáció és tervezés. Fogjuk már fel, hogy nem leszünk szegényebbek attól, hogy mások is jól járnak. Ne másoknál akarjunk jobbak, többek lenni, hanem önmagunk és a családunk, barátaink miatt akarjunk jobbak lenni. Nem a pénz és a hatalom számít, hanem a megélt mindennapi csodák. CSAK ELŐRE! :-)

Ma azért írok, mert egyre gyakrabban hallom, látom, hogy napjainkban nagyon sokan gondolják úgy, hogy aki fest, énekel, rajzol, videót vagy filmet készít, zenél, farag...stb. annak nem kell fizetni, mivel "úgyis van másik állása". Elhiszem, hogy sokaknak nehezére esik hozzányúlni a pénzükhöz és cserébe azért, hogy jól érzik magukat a frissen szerzet alkotással, adni valamit az alkotónak. Itt mondanám el, - ha valaki nem tuná - hogy az alkotások azon kívül, hogy lélekből jönnek, még eszközöket is igényelnek, sőt még időt is, így pénzbe kerülnek. Könnyű ingyen letölteni és ingyen elvinni, tudom, de ember, te örülnél neki, ha ingyen dolgoznál? Egy hasonlattal élnék, elmész üdülni és bérelsz egy szállást, akkor ott az történik, hogy valaki/valakik kemény munka árán felépítették azt az épületet, melyet a tulajdonos megoszt pl. veled is pénzért cserébe. A művészettel is ez a helyzet, valaki/valakik sokat dolgoztak vele, így te most "bérelheted" az alkotást, persze, ha cserébe adsz érte valamit. Miért kell adni érte bármit is? Azért, mert semmi sem azért létezik, hogy kiszolgáljon minket, mindenért tennünk kell, minden szinten így működik ez. Az alkotások a lélek üzenetei, szívből jönnek és olyan érzetet adnak, amitől jól érezzük magunkat, vagy érezzük magunkat. FONTOS: Ne értsen félre senki, nem a pénzről van szó, de (javítson ki valaki, ha tévednék) úgy tudom 2009-et írunk és világunk meghatározó része a pénz és a gazdaság, aminek részesei a művészek, a papok, a tanítók...stb. nekik is kell valamiből élni, mert a kenyeret nekik is pénzért adják.

Kiskoromban azt láttam, hogy sokaknál különböző állványokon és polcokon, mintegy díszként/büszkeségként álltak a kazetták és cd-k, ami azt jelentette, hogy az emberek azt vásárolták meg, ami tényleg tetszett nekik és fölöslegesen nem vettek semmit. Nos, miért is kell mostanság annyi zenét, filmet, videót ingyen letölteni/megszerezni? Talán unatkozunk? Ha igen, mejünk többet emberek közé, olvassunk, sportoljunk! Szeretjük, ha megbecsülik a munkánkat, tegyünk hát mi is így, becsüljük meg más munkáját és kedvenc zenekarunkat ne arra késztessük, hogy ingyen kelljen doloznia. Valamit valamiért.

Ja, nem mellesleg, ha tudnánk, ma abból csinálnak sokat, amit sokan néznek, hallgatnak, de ha ingyen van, ki nem hallgatja végig. No, ezért, ha fizetni kell valamiért kétszer is meggondolja az ember, hogy kell-e vagy sem.

Figyeljünk oda az újakra is, ne csak az 50, 70 éves verseket és régi alkotásokat nézzük, lássuk meg az újakat is. Képezzünk olyan keresletet, melynek igénye is van és nem fél áldozni arra, amit szeret. Ha valakit e dolgok és gondolatok zavarnak és nem ért egyet, az csak akkor írjon, ha a világ már ott tart, hogy nincs szükség pénzre és harcra (azaz nem lesznek véres háborúk). Remélem hamar írni fog valaki. :) 

Nos, igen mindenki életében eljön a pillanat, amikor elkezd azon gondolkodni, hogy ki is ő, mit is keres ott ahol van, mi is a célja. Egy nemrégi tapasztalatomat fűzném ide, vagyis azt, hogy egy kisgyerekkel játszottam, amikor is a lufi véletlenül eltalált egy virágot, ez megtetszett neki és elkezdte nyomni a lufival a növényt, erre én mondtam neki, hogy ne tedd, mert az fáj neki hiszen ő is él, akárcsak te. Ekkor ő olyan kérdést tett fel, ami kissé elgondolkodtatott. Így hangzott a kérdés: "Én élek?" Na, ide akartam kilyukadni, hiszen vajon hányan tudnák megmondani, hogy mit is takar az, hogy élek, meg az én. A furcsa dolgok csak ezek után jönnek, ugyanis, ha azt mondom én XY vagyok, akkor egy olyan nevet mondok, ami nem én vagyok, mert azt csak kaptam azonosítás céljából. A szokásaim, a hitem, az ízlésem, a "lelkiismeretem" szinte mind a társadalom kreálmánya. Tudom hülyén hangzik és nehéz e dolog. de igaz, ugyanis a világrajöttük után a világot mások segítségével értjük meg, vagyis az információink több, sőt rengeteg embertől származnak, így mi magunk illetve éntudatunk egy halmaz, ami válogat és osztályoz. Nap mint nap választ, hogy mi jó és mi rossz, de mi alapján dönt? A társadalom által jónak és rossznak kikiáltott dolgokat valóban úgy kell nézni? Valóban úgy érzed? Vajon azt, hogy ne ölj meg kell tanulnod, ahhoz, hogy ne ölj? De hogyan lehet ezt logikával tanulni, hiszen ha még azt sem tudod mit jelent élni, akkor azt honnan tudnád, mit jelent ölni és miért "nem szabad"? 

A tudatunk vagy ha úgy jobb, az egónk az, ami logikusan gondolkodik, e logikus gondolkodás alapja pedig a társadalmi leckékben található, melyek arra tanítanak, hogy ne higyj a mesékben, meg hogy milyen dolgok lehetségesek és milyen dolgok nem. Így vagyunk mi olyanok, mint egy ország, vagyis határaink vannak, amiket csak mi és a társadalom épített és valójában nincsenek is ott. Önvalónk valahol mindezek mögött és mindezek nélkül létezik, vagyis üresek vagyunk, de mégis tele vagyunk. Az üresség mindig jó, mert csak abba lehet tartalmat vinni, mint ahogyan a pohárnak is azért van értelme, mert üres. Ez az üresség nem az az üresség, amiről tanultuk, ez más, nagyon más és csak akkor értjük meg, ha eljutunk oda. Ne hagyd, hogy korlátaid legyenek, dönts te, hogy mi igaz és mi nem, mi jó és mi nem, ha döntés előtt állsz ürülj ki és az ürességben ott lesz minden, ami kell.

A társadalom versenyeket ad, ahol a jó öreg ismerős az evolúció elve érvényesül, vagyis a gyenge elbukik, az erős megmarad. Versengést tanulsz és nem te akarsz jobb lenni, hanem te csak valaki másnál akarsz (és most jön a lényeg) többnek látszani, mert azt hiszed, hogy az vagy, amit mások mondanak rólad. Fontosabb az, hogy kinek tartanak mint az, hogy ki is vagy és a gáz az, hogy el is hiszed és úgy is élsz, ahogy mások szerint kéne. Valóban ott tartana az emberiség, hogy rendőrök, katonák, jogászok, egyházi vezetők és politikusok kell hogy írányítsanak? Persze a rend az szükséges, de miért gondoljuk azt, hogy ez csak olyan úton tartható fenn, ahogyan néhányan azt felborítják. Miért gondolod, hogy gázra, benzinre, olajra, szénre, atomenergiára még mindíg szükség van? Valóban így van? Megmondom, NEM és NEM, ugyanis már jó régen megvannak a megoldások mindenre csak bizonyos embereknek nagyon nem érdekük az, hogy te ezekről tudj, az meg végképp nem, hogy ezeket még használd is. Ezért azt mondom, hogy ha ezt elolvastad, akkor gyerünk, lépj tovább és nézd meg milyen is a világ és ehhez itt az internet. Adok pár támpontot amelyekre érdemes rákeresni a keresőprogramokkal: mágnes motor, Osho, Müller Péter, megújuló energiák, ingyen energia. És bármi elgondolkodtat igenis menj utána és keresd a választ. Meglátod a világ egy másik világba megy, mert az a másik itt van csak a kilincset kéne már végre meglátni és használni. :-) Mindenkinek jó utazást (befelé)! :-) 

Most egy kis kalandra hívok mindenkit az elektronikus zene világába, majd egy kis kitérőre a Hard és Rave világba.

Nos, akkor az elektronikus zene történetéről itt van 2 darab link, melyeket érdemes áttanulmányozni:

http://techno.org/electronic-music-guide/  <-- Itt konkrét meghatározások vannak és zenei példákkal fűszerezve lehet megismerni az elektronikus zene stílusainak létrejöttét.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Elektronikus_zene <-- Wikipédia információi


Most azonban essék némi szó a Rave-ről és annak történetéről.
A ’80-as évek végén kezdett kibontakozni valami új valami forradalmi, és ez a valami Angliában kezdődött igen érdekes helyszíneken. A bulikat elhagyatott gyártelepeken szervezték, természetesen illegálisan, és e bulikra a „rave” jelzőt használták, később ebből alakult ki a „rave music” szó is, így mára a „rave” a stílust jelöli (inkább). Majd a ’90-es években a kezdeti acid house hangzás nagy fejlődésnek indult és kialakult belőle a Rave, melynek terjedése eleinte csak Nyugat-Európát, később azonban egész Európát érintette. 1991-et írunk, mikor a DT64 rádió megmentésére megszervezik az első Mayday nevű jótékonysági partyt, amit azóta minden évben megrendeznek. Majd 1994-ben bekövetkezik a nagy robbanás és megjelennek a nagy nevek, úgy, mint: Dune, Scooter, Blümchen, Charly Lownoise, RMB, Marusha, The Prodigy. A stílus szárnyal újabb és újabb bulik mindenhol (pl.: Love parade), megérkezik Magyarországra is, és akiket érdemes megemlíteni, a Kozmix és a kezdeti Emergency House. A ’90-es évek közepén megkezdődik a stílus továbbfejlődése, ami viszont új stílusok születésével jár, nevezetesen létrejön a hardtechno, az oldskool, melyekből újabb stílusok fejlődnek ki, mint például a happy gabber, vagy a nu-style gabber. A következő lépcsőfok pedig a Hardstyle, ami mellékesen jelenleg Európa legnépszerűbb stílusa, vagyis itt a második rave korszak.

Itt egy oldal, amit érdemes nézegetni--> www.q-dance.nl 

Egy olyan kérésem van, hogy, aki szeretne Hardstyle, Jumpstyle partyt, az  kommentként jelezze. (Mivel itt és most döntés született, hogy hamarosan nálunk is elindul valami, vagyis most még lehet csatlakozni)  :-)

És akkor most pár videó, időrendi sorrendben, a kezdetektől napjainkig:
 

Rave & Happy Hardcore korszak:

Dune - Can't stop raving

Scooter - Move your ass

Blümchen - Nur Geträumt

Marusha - Raveland 1994

RMB - Redemption

Hardstyle & Jumpstyle korszak: Headhunterz - Hate it or Love it

Zany - Volt

Technoboy - Vita

DJ Tony Ft. The Sybian - The Sybian (jumpstyle)

In Qontrol 2007 - Afterfilm Hardcore

Kényes téma az egészségügy, mivel ez az üzleti világ azon szegmense, amiből folyamatosan dől a pénz, de persze csak pár embernek. Nem az egészség az érdek, hanem a betegség, ezért kifejlesztettek egy módszert, egy adott betegségre szedett gyógyszer egy másik betegség előidézője lesz, így újabb szert kell megvenni. A vitaminokról és a természetgyógyászatról sem lehet igazán tudni, hogy mi a valóság, mert gyanítom, ha itt ma valaki olyasmit állít és alkalmaz, ami gyorsan csökkenti a betegek számát, azaz a gyógyszeripar bevételét, akkor attól igyekeznek majd minden létező eszközzel megszabadulni. Az országot és a világot is ellepték a kuruzslók és álgyógyítók, akik különböző áltudományos és hamis természetgyógyászati módszerekkel szedik el a pénzt az emberektől. Évek során megfordultam már pár helyen, és tudom, hogy az egész országban körülbelül 15-20 olyan természetgyógyász van, akinek ténylegesen adottsága van, a normál kórházi orvosok többsége pedig, semmit sem tud tenni a betegért, mivel sokszor fogalmuk sincs a beteg igazi problémájáról. Sorban hallom és tapasztalom, hogy az országos egészségügy egy nagy káosz. 21 évesen keveredtem bele az allergiába, ami számomra egy igen érdekes kérdés, mivel az illető főorvost megkérdeztem, hogy mi okozza az allergiát, mire ő azzal válaszolt, hogy nem tudja. Nos, akkor és ott kaptam egy gyógyszert, ami mint megtudtam, azért segít az allergián, mert az idegeket blokkolja, ugyanis az allergia nem más, mint saját immunrendszerünk téves reagálása valamire. Ezek után, mivel nem akartam magam mérgezni a gyógyszerrel, egy vitaminkészítményt kezdtem szedni, amihez még társult egy különleges „lekvár” is, az eredmény az lett, hogy a következő allergiaszezon tünetek és problémák nélkül ment le. Ezek után összeállt bennem egy kép erről az egész dologról, vagyis egyre biztosabb vagyok benne, hogy a különböző allergiák (pollen, étel, ital) azért alakulnak ki, mert mindennapi életünk során annyi mesterséges szert halmoz fel a szervezet, hogy már nem bírja és tiltakozik ellene, azaz a szervezet riasztja az immunrendszert, ami megpróbál megszabadulni az adott anyagtól. Most jöjjön a kórháztéma. Hazánk kórházaiban a berendezések többsége elavult, orvos utánpótlás nincs (a fiatal orvosok külföldön), az ápolók kevesen vannak és az épületek állapota is nagyon rossz. Sok, az ismerőseim körében megtörtént történetről tudok, miszerint a beteget sokszor magára hagyják és nem törődnek vele, még akkor sem, ha nem tud mozogni rendesen, magyarul a saját ürülékében hagyják egy darabig. Ugyanakkor látom, hogy mindez miért történik. Az orvosok és az ápolók sokkal kevesebben vannak, mint amennyi ember kellene ahhoz, hogy gondoskodhassanak a betegekről, tudom, hogy sok orvos 3 napot ügyel és az ápolók is ki vannak készítve, mindezért olyan béreket kapnak, ami szégyen. Ha jól tudom, régen keleten létezett egy olyan egészségügyi hozzáállás, hogy a falu „orvosa” mindig kapott fizetést, ám ha bárki is lebetegedett, akkor a fizetést csökkentették, illetve megvonták tőle, így az egészség volt az orvos érdeke. Ma az orvosok akkor kapják a pénzt, ha bajunk van, illetve ha sok beteget ellátnak, így a betegség az érdek. A témát egy saját történettel zárom, ami a régebben esett meg velem. Pár éve az egyik problémámmal végigjártam sok orvost és más városba is elmentem, de segíteni nem tudtak, csak mindig elmondták, hogy majd megjavul, ezzel szemben nem javult. Ezek után egy kínai orvoshoz mentem, aki akupunktúrás kezelést alkalmazva megoldotta a baj nagy részét. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak a természetgyógyászat használ, de az biztos, hogy sokszor többet segít, mint a hagyományos orvoslás. Keleten nem a tünetet kezelik, hanem megkeresik a probléma gyökerét, és azt oldják meg.

Politika
Teljesen félreértelmezett szó ma Magyarországon. A szó jelentése (saját véleményem szerint) az, hogy egy adott célt mindenki más módón akar elérni, azaz valaki a jobboldali hitvilág szerint és valaki a baloldali szerint. Ezenkívül a politika nem a hétköznapokra tartozó dolog és nem a hétköznapi embereknek kell ezzel foglalkozni, mivel ezért választanak meg erre a feladatra embereket. Hazánkban röhejes a helyzet, ugyanis itt még mindig csak a múltbeli sérelmek alapján oszlanak az emberek jobb- és baloldalra. E dologból viszont egyenesen következik az, hogy indulatból szavaznak és a pártok programja mellékes, így a problémák megoldása csak húzódik. Miközben a nép egymást öli a politikusok és az ő környezetük gyönyörűen meggazdagszik az emberek pénzéből, és ha valaki a fizetésük felől kezd érdeklődni, valamelyik oldal gyorsan bedob egy kis botrányt. A politika ma színészet és üzlet, így azonban nem lehet előrelépni, mint ország. A politika elvileg az összefogásról és értelmes emberek, adott országért való cselekvéséről szól, valamint egyfajta társadalmi egységet hivatott megalkotni és fenntartani.

Média

Szívem szerint csak annyit mondanék róla, hogy szar (párdon), de inkább kifejtem, miért gondolom így. A média nem más, mint a leghatásosabb fegyver, mivel a politika és az üzlet alkotja, nem tesz mást, mint befolyásol, irányít és kihasznál. Régebben a média a szórakoztatást is szolgálta, de mára szánalmas, más emberek életében vájkáló valami lett. A rádiók a zene miatt születtek, ehhez képest, most több a szöveg, mint a zene, és nem akarok neveket említeni, de a legtöbb rádió a zenei múltból él. Semmi újdonság, semmi változatosság, nehogy véletlenül szabad világ legyen, mivel nekem az nem szabadság, hogy gyakorlatilag meghatározzák miből kérhetek. A tv-kben szinte folyamatosan ismétlik a filmeket, és olyan műsorokat csinálnak, melyekben mások szerencsétlenségén és ostobaságán lehet röhögni. A stresszes hétköznapokba inkább humort kéne csempészni és nem ezt a sok idióta katasztrófafilmet. Érdekesnek tarom azt is, hogy a pákó féléket állandóan meghívják a különböző beszélgetős műsorokba, de Müller Péter, Popper Péter, Dr. Csernus…stb. szinte nem is szerepel a médiában. Sokat segíthetne a magyar életen, ha az emberek értelmes beszélgetéseket is látnának, hallanának, mivel napjainkban túl kevés ember törődik a lélekkel. A média legnagyobb problémája az, hogy a fiatalok fejlődését eltorzítja, ugyanis a sok erőszak és a sok mesterkélt vita láttán, könnyen hihetik, hogy az a normális. No, hogy pozitív dolog is legyen, meg kell jegyezni, hogy ma már az internetnek köszönhetően sok új rádió is elindult, sok különböző stílusban, így a választási lehetőségek jelentősen megugrottak. A javaslatom az, hogy mindenki alakítson ki széles látókört, és ne nézzen le másokat, azért mert ők nem ugyanazt szeretik. Hallgassunk és nézzünk meg sok különböző stílust és figyeljünk oda arra, hogy csak az a dolog értéktelen, ami „szakmai” alázat nélkül, csak önös érdekből, pénzért és hírnévért készül. 

Mostani írásom kicsit durvább lesz, ami néhány vallásos lelkületű ember ellenszenvét, haragját és sértődését válthatja ki, de nem tiszteletlen leszek, hanem őszinte.
Azért erről a témáról írok, mert zavar az, ami körülöttem zajlik, mivel látom, hogy emberek olyan dolgokról vitáznak, illetve írnak, aminek nincs túl sok értelme. Például, vegyük a most nagyon divatos témát, a szcientológiát. Véleményem szerint ez az egész dolog csak egy szép kis élő sci-fi, ami táptalaja a hazánkban már jól ismert összeesküvés-elméletgyártásnak, ugyanis ha emberi jogokat sértő dolgot észlelsz, akkor szerintem, nem blogot kéne írni, hanem a megfelelő hatóságot értesíteni és a megfelelő jogi lépéseket megtenni. Írom ezt azért, mert hazánkban van még pár érdekes közösség és vallás, sőt azt hiszem, szinte mindegyik vallást meg kell említeni, mint veszélyt. A legtöbb vallásban a vezetők az embereket csak kihasználják, és egy érdekközösségbe tömörítik. A keresztény vallás nagyon szép dolog lenne, de manapság alig van igaz hívő, ugyanis a legtöbb ide tartozó embernek igazából nincs is köze ehhez a hithez, hiszen sokan gyűlölködnek és a másiknak rosszat kívánnak. Mondja már el nekem valaki, hogy az miért nem probléma, hogy a templomokban sokszor megjelenik a politika és sok politikus büszkén áll és mondja, hogy ő keresztény, eközben pedig lop, csal, hazudik?! Az iszlám vallás pedig manapság szintén veszélyes, mert sok fanatikust lehet képezni a félremagyarázással. Hiszen a mai kor terroristái vallási fanatikusok, akik a többit hitetlennek nevezik, ez pedig kísértetiesen hasonlít a keresztes háborúk mottójára. A tudatos manipuláció áldozata lett a kereszténység is, ugyanis évszázadok alatt rengeteg kultúrát kiirtottak, és megsemmisítettek mindent, ami szerintük fenyegette a vallásukat. Várták a megváltó eljövetelét, de közben, ha megtudták, hogy valaki pl.: a vízen jár, akkor máglyán égették el, vagyis még a saját megváltójukat is elpusztíthatták. Ne értsen félre senki, nem a vallás a hibás, mert az mindig egy szép eszme, a baj az emberi hatalomvágy és a félelem. Félelemből támadja egyik ember a másik vallását, mert úgy érzi a másik jobb lehet az övénél, ha nem így érezné, nem támadna. Egy nagy igazság, amit egy keresztény pap mondott: „Ha valaki Istent szidja, nem a te dolgod Istent megvédeni, neked még a támadóját is szeretned kell”. Egyik vallás sem a külvilágról szól, sőt arra kér, hogy magadon keresztül érd el Istent, Allahot, az energiát …stb. (ki miben hisz), magyarul a vallás egyéni és nem lehet elvenni, vagyis nem úgy kell reagálni, mintha egy tárgyat akarnának elvenni tőled, nem kell rátámadni a másikra. Itt jön be a tisztelet fogalma, vagyis semmi jogod sincs a másikat elítélni a hite miatt, legyen az bármi. Az az ember, aki a másik eszméit és hitét nyilvánosan támadja, az valamit nagyon nem ért, ugyanis, ha neki joga van a véleményét leírni és kifejteni, akkor a másiknak joga van abban hinni, amiben akar, és most bocsánat, de ha valaki a saját hülyesége miatt, olyan egyházhoz csatlakozik, ahol a vagyonától megfosztják, akkor az az ő gondja. Tudomásom szerint ugyanis minden állampolgárnak joga van a saját belátása szerint dönteni. A problémák ott kezdődnek, hogy sokaknak a vallás csak egy menedék, egy takaró, amivel az egyének önmagukat gyönyörűen kimoshatják a felelősségből, viszont szólok, hogy a rossz kívánságaidért és tetteidért nem egy Isten fog felelni, hanem te, és nem a halálodban fogsz fizetni, hanem most, mert minden gondolat és szó olyan, akár a bumeráng, visszatér.  Tehát ne a rosszról beszélj, inkább adj alternatívát arra, hogy mit tud tenni az egyén a saját boldogságáért. Nincs szükség heteken keresztüli elemzésekre, mert, ha zavar valami, írd le egyszer, és a saját környezetedben érj el változást az adott témában. Bocsánat, ha most ellentmondásosnak tűnök, de én a való életben úgy élek, hogy a környezetemre vigyázok, magyarul a barátaimnak segítek, hogy ne tegyenek olyat, amiből bajuk lehet, és úgy érzem ezt ők is megteszik értem. Ez a post azért született, mert nekem arra volt szükségem, hogy kiírjam magamból e dolgokat.
 


 

Először a szeretetről elmélkedek kicsit, mert úgy érzem ez a fogalom le van butítva, vagyis divatszóvá vált. Sokan használják ezt a szót, de csak kevesen tudnak tartalmat beletenni. Mint már kiderült, nézetem szerint a világ egy energiavilág, melyben a szeretet a legmagasabb szintű energiaforma. A szeretet nem olyan érzés, ami csak valaki/valami felé irányul, a szeretet egy állapot is. Ha igyekszünk a körülöttünk lévő világ minden porcikájában meglátni a szépet, és elhagyjuk a rossz kívánságokat, máris ebben az állapotban találjuk magunkat. Tudom, itt most páran érezhetik úgy, hogy ez már nyálas szöveg, de ez pont a másik véglet, vagyis az, amikor emberek megtagadják saját magukat. Nézzük meg jobban a dolgot, aki azt állítja, hogy a szeretetről sokat dumálni, vagy a szeretetet túlzott módon kifejezni nyálas, az vágyik csak igazán rá. A szeretet túlcsordulása lehetséges ugyan, és lehet zavaró, de ez csak akkor történhet meg, ha az egyik fél nem viszonozza a szeretetet, mivel ekkor a másik úgy érzi, hogy neki kell a hiányzó mennyiséget pótolni. Mivel a szeretet energia, ezért, ha megnézzük a világ működésében lévő problémákat, akkor azt látjuk, hogy sokan csak elvárják ezt az energiát, és más emberekből megpróbálják kicsalni, viszont nem adják vissza. A szeretet adása illetve viszonzása abból áll, hogy azt látjuk a másikban, ami az álarcok mögött van, azt a tiszta, ártatlan, ragyogó lelket, aki szintén azzal a céllal van itt, hogy a világot jobbá tegye. Minden ember jónak születik, vagyis formálhatónak, csak később a sok különböző behatás következtében az állapota változhat meg, ami járhat azzal, hogy úgymond rosszá válik. Gyanítom, ha az iskolákban, egy osztályban csak 12-15 gyerek lenne, a tanárnak több ideje lenne a gyerekek egyéniségével foglalkozni. Mostanság ha egy gyereknek (7-18évesen) bármi lelki gondja támad, kénytelen magában tartani és megoldatlanul hagyni, mert a szülők a munkájuk miatt, a tanárok pedig a létszám, és sajnos sokszor a nemtörődömség illetve az alkalmatlanság miatt, nem figyelnek rájuk eléggé. A szeretet nem csak az ünnepek sajátossága kellene, hogy legyen, hanem a mindennapok részévé kell válnia, és pl.: a munkahelyi szabadidőben egy sms-t, egy e-mail-t, egy hívást intézni és elmondani valakinek vagy valakiknek, hogy szeretjük és fontos nekünk, ugyanis ezt szinte azonnal vissza is kapjuk.  Nos, szerintem, nem kell többet írnom e dologról, mert a szeretet az a kategória, amelyet meg kell élni. Ezúton kívánom mindenkinek, hogy töltsön minél több időt eme fantasztikus állapotban.

Az Együttérzés
Azt hiszem, napjainkban például Tibet kapcsán elmondható, hogy ez az érzelem erősödik, és látszik a pozitív változás a világban, mert egyre többen fejezik ki, hogy gondolnak a másikra, és legalább gondolatban velük vannak. Ez az érzelem természetesen szintén a szeretetből fakad, és ha mások iránt felelősséget érzünk, vagyis akarunk segíteni, akkor ez az érzés szeretet fog hozni nekünk is. Fontos odafigyelni, más emberekre, gondolni kell arra, hogy ha bajban vagyunk, nekünk is jól esik, ha gondolnak ránk. Ez az érzés, az, ami igazán előremozdíthatja a világot, hiszen itt nincs nem, kor, nemzet, vallás, vagy bármi más szerinti megkülönböztetés, így közösséget vállalhatunk emberekkel és energiát, vagyis szeretetet sugározhatunk feléjük. A kisgyerekekre jellemző egyik tulajdonság, hogy az éntudatuk még friss, ezért nem értik meg, hogy, ha megütnek valakit, akkor azt a másik fájdalomként éli meg, ugyanúgy, mint ha őket ütnék meg, tehát az együttérzés még nem alakult ki. Ha képesek vagyunk odafigyelni saját tetteinkre és azok másokra gyakorolt hatásaira, akkor elmondhatjuk, hogy felnőttünk.

A tisztelet
Olyan fogalom, melynek származása a másik emberben lévő pozitív lélek meglátásából ered. Természetesen egymás elfogadása és megértése is fontos alapja e fogalomnak. Sok fiatal nem érzi ezt másokkal szemben, mert nem tanították meg arra, hogy mindenki értékes, és az a néhány különbözőség, ami ember és ember között van az nem a haragot hivatott táplálni, hanem a fejlődés miatt van jelen. A tisztelet alap dolog, ami mindenkinek jár, még az „ellenségünknek” is, bár szerintem, ha valakinek van ellensége és gyűlölködik, akkor már alapból nem tisztel. Tehát a tisztelet is a szeretet egyik formája, így próbáljuk meg meglátni másokban az embert, a jót, és ha nem értünk egyet, akkor se haragudjunk, csak fogadjuk el a másikat. Tisztelet = hibák elfogadása.

Az emberi kapcsolatok
Ide sorolható a barátság, a szerelem és a családi kötelék. Igazság szerint a barátság fogalma és tartalma elég fura, kicsit érdemes belegondolni, hogy mit is jelent e dolog.  Talán a megfelelő példa az, hogy a barátság olyan, mint egy tűz, mely mellé két ember leül, és ahhoz, hogy a tűz éljen, mindkettőjüknek folyamatosan táplálniuk kell azt. A tűz pedig kell, mert e rideg világban ez az esély arra, hogy a szívünk felmelegedjen, és energiát kapjon. A barátság szoros kötelék, emlékek, közös élmények sokasága, és természetesen ez az a kapcsolat, amelyben az adott személyek, a másik igazi lényét, a tiszta embert látják, azok minden hibájával és gyarlóságával.

A szerelem
A szerelem egy teljesen más világ, mindentől független, olyan, mint egy kastély egy szigeten. Eme épületben csak az adott két ember él, és természetesen az előbb már említett tűz is jelen van. Szerelemben nincs negatívum, mert a szerelem egy másik dimenzió. Aki szerelmes, nem érez lehetetlent, mert tudja, hogy van mellette valaki, akinek fontos, és aki mindent megtenne érte. Ez a lényege mindennek, itt lehet megérteni, mit is jelent a szeretet, mint energia. Van egy nagy „titok”, amikor szerelmesek vagyunk, akkor szerelmünk tárgya felé folyamatosan ezt a fantasztikus energiát sugározzuk, ezzel az ő energiaszintje megnő, ám közben ő is ad nekünk, így a mi szintünk is nő, majd a folyamat egyre erősödik. Ezért érezzük, azt hogy egy másik világban vagyunk, ha Vele vagyunk. FONTOS, a szerelem csak azért múlandó, mert az egónk szeret a dicsőségben fürdeni, így arra késztet minket, hogy ne csak egyvalaki szeressen minket, hanem sokan, mert akkor azt hisszük, hogy többek leszünk. Azonban, az igazság az, hogy mivel nem állatok vagyunk, akiknek a szaporodás a fontos, hanem emberek, így nekünk társra van szükségünk, mert csak két lélek együtt alkot egy egészet, nézzük meg a Jin – Jang jelet. Tudnék még írni, de felesleges, mert megint olyan dologról van szó, melyet átélni kell. Tehát mindenkinek kívánom, hogy találja meg azt az embert, akivel harmóniát, egységet alkotnak és tartsanak ki egymás mellett, mert az évek múlásával nem halványul a szerelem, csak nem a vágyainkat kell nézni, hanem a lelket, mert van.

A családi kötelékek
Nos, a családunkat nem választhatjuk meg, az adott, de itt is a szeretet a lényeg, mert csak e dolog hiánya okoz, viszályt. Azért születtük az adott családba, mert valamit azoktól az emberektől, vagy általuk kell megtanulnunk. Minden negatív esemény azért van, hogy fejlődjünk, ezért nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy létezik olyan világ (Mennyország, vagy kinek mi), ahol csak a jó létezik, mert olyan nincs, a rossz nélkül, nincs fejlődés, ám amit sokan nem tudnak, hogy a rossz elkerülhető, csak tiszta lélek és szeretet kell hozzá. A család fogalmáról nem is írok többet, mert ez mindenkinek mást jelent, mindenkinek magának kell rájönnie, hogy miért olyan a családja, amilyen. Tehát csak annyit a végére, hogy igyekezzünk a lehető legtöbbször éreztetni a szeretteinkkel, hogy fontosak nekünk, és ha így teszünk szebb lesz a világ. 

Ezúttal a zenéről illetve a hazai zenei világról írok, mert nem nagyon tudom már magamban tartani, azt, amit érzek. Nem is tudom, hol kezdjem, mert annyi gondolatom van e témában. Talán kezdem a jelennel. A zene, az alkotók és a dj-k teljesen mellékszereplővé váltak, ugyanis mára a rock koncerteken és a klubokban az alkohol és a drog a főszereplő. Egy tökéletes tervet sikerült megvalósítani, aminek eredményeképpen a szórakozóhelyek lényege a pult lett, és a „sztárvendég” csak a csali. Természetesen itt az is megemlítendő, hogy kik ma a „sztárok” és milyen színvonalat nyújtanak. Elképesztő, de a Dj-k ma már a vidéki kis klubokban nem törődnek a színvonalas előadással, mivel ezt a mára igénytelenné vált közönség sem igényli. Lévén, hogy zenélek volt alkalmam belelátni a bugyrokba, és el kell mondanom, hányinger, ami itt megy. A hangrendszer rosszul van beállítva (általában ciripel a magas), a Dj összefüggéstelen, stílusilag és tempóban egymástól eltérő zenéket „mixelnek”, ami szintén annyiból áll, hogy egyik számból a másikba áthúzzák, és kész. Időbe telt, még naivitástól tudatlan világom megvilágosodott, és rájöttem, hogy minden azért történt így, mert, ha a zene lassú, kommersz és az egész munka, amit a dj végez egy 0, akkor az emberek megindulnak a pulthoz, hogy felpörögjenek, és ne idegesítse őket az a sok gáz dolog. Ebből következik, hogy pár év alatt az emberek már nem szórakozást látnak a hétvégében, hanem szétcsúszást, lerészegedést, szexet fűvel-fával, és minden olyan helyzetet, amelyben hülyét csinálhatnak magukból. Magyarul a butítás jól sikerült, gratula. A közönség olyan, hogy sokszor, ha a buliban megkérdeznénk, hogy éppen milyen stílus szól, és milyen stílusokat szeret még, akkor jönne az ööö-zés és a „hát azt a nem túl keményet, mer nem szeretem a tuc-tucot”, no erre annyit, hogy No Comment! Visszatérve még a „sztárvendégekre”, érdekes dolog, ugyanis az adott sztárnak azokat a zenéket és azt a stílust kell játszania, amit az adott szórakozóhelyen a közönség már megszokott, de kérem ez hülyeség, hisz akkor minek hívják meg, ha nem a saját stílusát képviselheti. Ha már sztárság, egyszerűen nem értem, hogy mit gondol a kedves közönség, hogy a sztár nem volt kezdő vagy mi, ugyanis ha csinálunk egy eddig nem ismert helyen, eddig nem ismert előadókkal (vagyis kezdőkkel) egy bulit, akkor arra senki sem kíváncsi, még ha ingyenes sem. Talán azt hiszik, hogy annál ahova ők járnak nincs jobb? Ennyire nem nyitottak az újra?
Azt hiszem el is jutottunk arra a pontra, ami a legérdekesebb, mivel már megint ott tartunk, hogy senki nem tesz semmit, pedig majdnem mindenki érzi, hogy nem jó ez így. Amikor ott tartunk, hogy gyakorlatilag nem lehet elmenni szórakozni, mert minden helyen ugyanaz a stílus szól, minden helyen hülyének nézik a közönséget, akkor szerintem tenni kéne már valamit. Vajon hányan ülnek otthon, és kényszerülnek arra, hogy a saját otthoni, kis hangrendszerükön hallgassák azt, ami nekik tetszik?
Nos, természetesen, az, amit itt írtam az egy szubjektív vélemény és mindenképpen hozzá kell, tegyem, hogy vannak kivételek, akiknek maximális tiszteletem. Érzésem szerint e téma még folytatódni fog, mert van még bőven, olyan rész, amelyre érdemes kitérni. Minden jót!

Ezúttal az oktatási rendszerről lesz szó.
Nos, az oktatás jelenleg egy csőd, ugyanis egy kvízműsorra lehet, hogy felkészít, és arra is felkészíthet, hogy olyanná váljon az ember, mint egy változó az egyenletben, vagyis helyettesíthető, azonban emberré nem válik tőle senki. Én azt várnám, hogy ha van biológia és kémia, akkor ott megéreztetik a gyerekekkel, hogy mi, hogyan rombolja a szervezetet és a környezetet, és mi az, ami építi. Azért gondolom, hogy nincs ilyen jellegű tudás, mert az elfogyasztott alkohol, cigaretta, drog, kávé, édesség mennyisége évek óta csak növekszik, ráadásul egyre fiatalabbak csatlakoznak a fogyasztókhoz. Továbbmegyek, még ha el is magyarázzák, hogy mit miért nem ajánlatos fogyasztani, sokan ezzel sem törődnek, de azért mert az iskolában az egyénnel senki sem törődik. Ha egy diák lemarad az anyaggal, nem kérdezik meg tőle miért, persze érthető, hiszen általánosságban 25 fő az osztálylétszám, amivel egy tanár nem bír el. Csodálkoznak a tanárveréseken és a teljes káoszon, pedig ez várható volt, mivel semmi lelki táplálékot nem kapnak a diákok, és sokszor senki sincs, akinek elmondhatnák, mi bántja őket. Szerintem mindennek fordítva kellene működnie, azaz előbb meg kéne mutatni a gyerekeknek, hogy milyen módszerekkel fejezhetik ki magukat, és kihez fordulhatnak, ha bajuk van, és csak utána kéne mások érzéseit bemutatni nekik. Nincs a fiatalok kezében alternatíva a problémák megoldására, ezért a menekülést és/vagy az elfojtást választják. A történelem arra lenne, hogy ne kövessük el az őseink hibáit újra, és nem arra, hogy felesleges évszámokat magoljunk. Meg lehet nézni az eredményt, még ma is emlegetik a régi sebeket és gyűlölködnek, a politikusok, pedig ezt kihasználva megosztanak és uralkodnak. A legtöbb fiatal, aki csak teheti, menekül az országból, mert nincs jövőképe, de nem is lehet, mert lassan minden EU-s áron van, viszont a havi fizetések már lassan nem fedezik a költségeket. Számos példa bizonyítja, hogy itt a tehetségeknek nincs helyük, csak talán akkor, ha már külföldön sikeresek lettek. Az iskolákban semmi gyakorlati képzés nincs, legalábbis, olyan, amelynek a munkaerőpiacon jelentőssége lenne, olyan nincs. Erre a dologra a cégek képzési osztályokat hoztak létre, ahol a munkaerőt még képezniük kell, mert érthető módon, a sokszor több millió Forint értékű gépeket, berendezéseket nem azért tartják, hogy azokon kezdők gyakoroljanak. Az iskolákban nem a képesség számít és nem az egyéni kreativitás, hanem a teljesítmény, már itt kialakul a pénz és hataloméhség. A fiatalok többsége, olyan hasznavehetetlen „tudást” szerez, aminek 70%-át, a későbbi életében nem is használja. Ezzel szemben érzelmileg sivárok maradnak és magánéleti válságokat élnek meg. Ami a fő probléma, hogy országunkban hallgatás van, nem teszik szóvá, hogy végre változtatni kéne, mert van mit és van is cél. Volt szerencsém külföldi példát átélni, ott az iskola profitot termel, és a diákok az ott eltöltött idő alatt már a szakmai gyakorlatukat is megszerzik, mivel évente minimum 300 órát vannak gyakorlaton, de cégeknél. Az órák kötetlenebbek, és nincs akkora szigor, mivel a diákok szeretik, amit tanulnak, mert látják, hogy mikor végeznek lesz munkahelyük, ahol annyit kereshetnek, amennyivel lehet jövőt és családot tervezni.
Nem értem, hogy miért vállalkozókkal csináltat mindent az állam (vagyis értem, mert így az X politikus Y cége kapja a megrendelést), mikor a diákok remekül el tudnának végezni rengeteg munkát (pl.: építészet, villamosság). Rengeteg lehetőség van arra, hogy jobb legyen minden az országban, nem menekülni és félve, szótlanul elbújni kéne, hanem egy kicsit összefogni és cselekedni. Sokan azt hiszik, többet kéne dolgozni, ha változás lenne, de nem az lenne a következmény, hanem az, hogy nőne az életszínvonal, így boldogabb és egészségesebb emberek lennének, akik nem egymást nyírnák. Kérem, lehet választani, vagy folytatjuk így, de akkor panasznak helye nincs, vagy változtatunk és akkor mindenkinek jobb lesz, kivéve persze a politikusoknak és azoknak a bizonyos közszereplőknek, de szerintem ez nem a mi gondunk. 

A vallás egy rendkívül kényes téma, de fontos beszélni róla. Ha megfigyeljük, a legtöbben csak takaróznak valamelyik vallással, elbújnak az eszmék mögé, nehogy kiderüljön önmaguk számára, hogy tetteikért ők felelnek. Félreértés ne essék, nem mindenki ilyen, de ha valaki így él, az nem baj, mert ettől még nem rosszabb, mint bárki más, csak jobban fél. Fél, mert nem lát kiutat a mindennapi rohanásból, csak megélni akar és ellátni a családját, de közben telnek az évek és minden eszme ellenére, naponta kiabál, idegeskedik, szidja a másik embert, áthárít, hazudik, zsarol, és még sorolhatnám. A külvilággal és az ott élő egyének életével foglalkozik, azt nézi, sőt fizet érte, hogy láthassa, ahogyan mások élnek, eközben eszi a cigarettát és/vagy havonta többször lerészegedik, mondván ez a szórakozás, vagy éppen felejteni akarja a bánatát. Itt azonban fel is merül a kérdés, hogy hol vannak ilyenkor az eszmék? Nyilván a hétköznapokra nem vonatkoznak, csak ha a templomban vannak, vagy meditálnak, vagy kinek mi. Mindegy ki miben hisz, mert minden vallás alapja az, hogy a világ alapvetően szép és jó hely, ám itt akkor valami nem stimmel, mert itt nem az a baj, hogy az emberek nem segítenek egymáson, hanem az a gond, hogy ártnak a másiknak, mert ők akarnak többet mindenből, és ha valaki feljut az ő szintjükre, rögtön kisebbnek érzik magukat és megpróbálják letaszítani „ellenfelüket”. Nézzünk már szét és lássuk meg, hogy épülnek és szépülnek a templomok, de a hajléktalanok száma nő, papolunk a szeretetről, de emberek százezrei halnak éhen és sokan halnak meg erőszak miatt, még a civilizált világunkban is. A tanulság, számomra az volt, hogy nem jó egyik vallás sem, mert igazság csak egy van, az pedig ott van, minden vallásban. A vallásnak szubjektívnek kéne lennie és mindenkinek a saját világát kéne megalkotnia, mert ha nem így lenne, nem lenne ennyi különböző hitvilág és kultúra. A világot nem csak a tudomány fedezi fel, hanem mi magunk is, mégpedig úgy, hogy magunkba mélyedünk és keressük önmagunkat. Olvasni, informálódni kell minden vallásból, mert egyik sem rosszabb, mint a másik, csak másabb, nekünk kell kialakítani a saját utunkat, mert mindenki más céllal van itt. Igen, ez az első és legfontosabb dolog, hogy megértsük, mindenki fontos ezen a világon, mert célja van annak, hogy itt van. Van, aki matekból jó, van, aki jól zenél, még valaki fantasztikus kőműves és még lehetne sorolni, a lényeg, hogy mindenki fontos feladattal és arra nézve tehetséggel létezik. Sok ember, meg sem áll elcsodálkozni, azon mennyi ajándékot kapott az élettől, mert csak ki kell sétálni a természetbe és szétnézni a világban, mennyi csodálatos élőlény van körülöttünk. A világban nincs olyan, hogy anyag, ezt a fizika is igazolta és pár ezer évvel ezelőtt keleti filozófusok is tudták e tényt. Jön a kérdés, hogy akkor mi, ha nem anyag? Egyszerű, nem más, mint energia. Ez egy igen megfoghatatlan és hihetetlen dolog elsőre, sőt sokáig kell gondolkodni azon is, hogy egyáltalán mi az energia és milyen energia, honnan van…stb. Ezt az energiát keleten chi-nek, ki-nek, vagy prana-nak nevezik. Érzékelni sem nehéz, ki kell menni a természetbe, de egyedül zavaró hatások nélkül, le kell ülni és megcsodálni az élőlényeket, majd szemünket becsukva, gondolatmentesen, koncentrálás nélkül csak lenni. Olyan élmény, amely megváltoztatja az ember életét. Természetesen a kétkedők rögtön, keresni kezdik a sztori gyenge pontjait, és már rögtön mondják is, hogy úgysem működik, és ki sem próbálják, vagy ha netán ki is próbálják, közben azt figyelik, mi a trükk és mi a logikus magyarázat, majd jönnek és újságolják, hogy ők bizony semmit nem tapasztaltak. Nos, nekik üzenem, hogy a matek szabályit is azért fogadja el, mert kipróbálta és tényleg kijött az eredmény, de közben nem arra gondolt, hogy ez nem működik, hanem küzdött az eredményért. Az energia érzékelése szintén szubjektív, és tenni kell érte, de a jó hír az, hogy semmit nem kell tenni, vagyis ne gondoljunk hosszan semmire, és ne kössük le figyelmünket semmivel, csak legyünk, persze ez a legnehezebb.

Az én vallásom szerint, minden energia és az ember több mint, fizikai test, van lélek, amely azért ölt újra és újra testet, hogy fejlődhessen, ezért születik bizonyos családba, országba, ezért kap betegségeket, és ezért érik bizonyos csalódások. Eme problémák azonban, nem azért vannak, hogy belebukjunk, tanulnunk kell belőlük és megoldanunk őket. Ha adódik valami gond, ne azt a kérdést tegyük fel, hogy már megint miért velünk történik, és ne omoljunk össze, hogy semmi sem akar sikerülni, hanem nézzük meg a problémát, vizsgáljuk meg jól, mert valamit üzen. Az üzenet lényege pedig valamely életterületünkre utal, ahol változást kell eszközölnünk. A probléma fellépésekor, ne akarjunk mást is belevonni, mert nem az ő életére utal, a másikat maximum öleljük át és adjuk neki szeretet, azért hogy aztán ő is adjon. Tudom, sokan most arra gondolhatnak, hogy ez pusztán nyálas, üres fecsegés egy naiv embertől, de azt kell mondjam, ezek működő dolgok és sokkal inkább működnek, mint mások kihasználása árán boldoggá válni. Használhatunk másokat arra, hogy pillanatnyi rossz kedélyünket feljavítsuk, viszont ez olyan akár az egyenlet, ha egyikoldalból elveszünk, akkor a mi oldalunkból is el kell venni, vagyis nem jó út. Sajnos vagy szerencsére ez a gondolatokkal is így van, a rossz kívánság negatívot idéz elő a másik félnél, így ha a másik is rosszat kíván valakinek, akkor előbb utóbb belátható módon valaki nekünk is rosszat fog kívánni. A szomorú hír ebben az, hogy az agyhullámok mérhetők, műszerekkel kimutathatók, ezért ez egyenlő azzal, hogy a gondolat elhagyja a testet, gondolom, nem kell folytatnom, hogy ez milyen következményekkel jár. Tehát igyekezni kell, pozitív dolgokat gondolni és képzelni és figyelni kell rá, hogy másokat ne használjunk, mert akkor minket is csak használni fognak, figyelni kell a szépséget a világban és meg kell látni mindenkiben a szépet és jót, mert nincs eredendően rossz.
Jelenleg befejezem e témát, azonban lesz még folytatása. Mindenkinek szép napot és minden jót!

Először is Üdv mindenkinek, aki idelátogatott!

Első témám a művészetről és annak helyzetéről szól. Napjainkban a művészetet úgy mutatják be, mint valami felsőbbrendű, elérhetetlen és érthetetlen dolog. Természetesen bizonyos emberek nagyon jól járnak így, mivel ezzel bizonyítják, hogy rájuk és módszereikre igenis szükség van. Művésznek és művészetnek azt nevezik aki/ami a többségnek tetszik és akit/amit nagyon sokan szeretnek. Ez viszont szerencsére nem igaz, mivel a művészet és a művész annak a megnevezése, ami/aki különleges, egyedi módon képes érzéseket kelteni a többi emberben és képes kirántani őket a hétköznapokból. Sajnos az az általános, hogy a művészetet tanítani kell, ami természesen igaz, de csak átvitt értelemben, vagyis mivel a művészet az egyén önkifejezése, gyanítom belátható, hogy elég irreális, ha előbb mások érzéseit akarjuk kifejezni. Jelenleg sajnos ez történik, ugyanis a kisgyereket beiratják a zeneiskolába, ahol 1 évet a szabályok megtanulásával tölt el, majd jön a hogyan fogd le ezeket és azokat a hangokat. Nos ennél a résznél szoktak hülyének nézni és szidni, hogy ugyanmár, ki ez a hülye és mit képzel, hogy bírálja a rendszert?! Nos, azért írok így, mert én egy másik utat jártam be, ráadásul úgy, hogy kiskoromban azt mondták, nincs zenei hallásom. Nem azt mondom, hogy a jelenlegi rendszer teljesen rossz, mert nem az, csak a sorrend nagyon rossz, ugyanis előbb hagyni kéne, hogy az illető(gyerek, fiatal, idős) aki szeretné kifejezni magát, szeretne művész lenni, előbb megismerkedjen pl: a hangszerrel és a dallamokkal. Előbb az egyénnek magának kell annyira kíváncsinak és érdeklődőnek lennie, hogy kísérletezik próbálgatja a hangszert, hangokat vagyis önmagát és miután ezeken túl van, és már alkotott jópár saját dalt, na akkor ha szükségét érzi elmegy egy tanárhoz, aki megtanítja neki azt, hogy mások hogyan csinálták. Miután elértük, vagy megközelítettük saját határainkat, menjünk és tanuljunk másoktól, de fontos, hogy ne fordítva csináljuk, ne a technikával és mások érzéseivel kezdjük, mert az nagy valószínűséggel a kreativitás gyengüléséhez és az egyéniség gyengüléséhez vezet. 

Okkal írtam e dolgokat, ugyanis a művésznév választása, nálam azért történt, mert amikor zenélek nem ugyanaz vagyok. Tudom érdekesen vagy betegen hangzik, de aki alkot az szerintem megérti ezt. Amikor zenélek nem tudom mit csinálok, nem működik az agyam, csak jön valami és rajtam keresztül megmutatkozik a hangokban. Ezért sokszor van olyan, hogy 2-3 órát úgy zenélek végig, hogy mikor befejezem, nem tudom felidézni mi is történt valójában ez idő alatt. Pontosan azért, amit én így megtapasztaltam, azért vagyok én hálás (nem istennek, mert nálam ilyen nincs), a zenére és a művészetre alázattal tekintek, úgy mint olyan dologra, amely nem e világi, mint ami egy másik dimenzióból jön. Sok nagy művész azért csúszik meg, mert elfelejtik, hogy nem ők csinálják, csupán rajtuk keresztül történik, elfelejtenek hálásak lenni ezért. 

A MŰVÉSZETEN LEHET ELMÉLKEDNI, MAGYARÁZNI, ELEMEZNI..., DE TELJESEN FELESLEGES, MIVEL ...

... A MŰVÉSZET CSAK MEGTÖRTÉNIK.