Egy másik világ - Gondolatok Mindenről

Ezúttal az oktatási rendszerről lesz szó.
Nos, az oktatás jelenleg egy csőd, ugyanis egy kvízműsorra lehet, hogy felkészít, és arra is felkészíthet, hogy olyanná váljon az ember, mint egy változó az egyenletben, vagyis helyettesíthető, azonban emberré nem válik tőle senki. Én azt várnám, hogy ha van biológia és kémia, akkor ott megéreztetik a gyerekekkel, hogy mi, hogyan rombolja a szervezetet és a környezetet, és mi az, ami építi. Azért gondolom, hogy nincs ilyen jellegű tudás, mert az elfogyasztott alkohol, cigaretta, drog, kávé, édesség mennyisége évek óta csak növekszik, ráadásul egyre fiatalabbak csatlakoznak a fogyasztókhoz. Továbbmegyek, még ha el is magyarázzák, hogy mit miért nem ajánlatos fogyasztani, sokan ezzel sem törődnek, de azért mert az iskolában az egyénnel senki sem törődik. Ha egy diák lemarad az anyaggal, nem kérdezik meg tőle miért, persze érthető, hiszen általánosságban 25 fő az osztálylétszám, amivel egy tanár nem bír el. Csodálkoznak a tanárveréseken és a teljes káoszon, pedig ez várható volt, mivel semmi lelki táplálékot nem kapnak a diákok, és sokszor senki sincs, akinek elmondhatnák, mi bántja őket. Szerintem mindennek fordítva kellene működnie, azaz előbb meg kéne mutatni a gyerekeknek, hogy milyen módszerekkel fejezhetik ki magukat, és kihez fordulhatnak, ha bajuk van, és csak utána kéne mások érzéseit bemutatni nekik. Nincs a fiatalok kezében alternatíva a problémák megoldására, ezért a menekülést és/vagy az elfojtást választják. A történelem arra lenne, hogy ne kövessük el az őseink hibáit újra, és nem arra, hogy felesleges évszámokat magoljunk. Meg lehet nézni az eredményt, még ma is emlegetik a régi sebeket és gyűlölködnek, a politikusok, pedig ezt kihasználva megosztanak és uralkodnak. A legtöbb fiatal, aki csak teheti, menekül az országból, mert nincs jövőképe, de nem is lehet, mert lassan minden EU-s áron van, viszont a havi fizetések már lassan nem fedezik a költségeket. Számos példa bizonyítja, hogy itt a tehetségeknek nincs helyük, csak talán akkor, ha már külföldön sikeresek lettek. Az iskolákban semmi gyakorlati képzés nincs, legalábbis, olyan, amelynek a munkaerőpiacon jelentőssége lenne, olyan nincs. Erre a dologra a cégek képzési osztályokat hoztak létre, ahol a munkaerőt még képezniük kell, mert érthető módon, a sokszor több millió Forint értékű gépeket, berendezéseket nem azért tartják, hogy azokon kezdők gyakoroljanak. Az iskolákban nem a képesség számít és nem az egyéni kreativitás, hanem a teljesítmény, már itt kialakul a pénz és hataloméhség. A fiatalok többsége, olyan hasznavehetetlen „tudást” szerez, aminek 70%-át, a későbbi életében nem is használja. Ezzel szemben érzelmileg sivárok maradnak és magánéleti válságokat élnek meg. Ami a fő probléma, hogy országunkban hallgatás van, nem teszik szóvá, hogy végre változtatni kéne, mert van mit és van is cél. Volt szerencsém külföldi példát átélni, ott az iskola profitot termel, és a diákok az ott eltöltött idő alatt már a szakmai gyakorlatukat is megszerzik, mivel évente minimum 300 órát vannak gyakorlaton, de cégeknél. Az órák kötetlenebbek, és nincs akkora szigor, mivel a diákok szeretik, amit tanulnak, mert látják, hogy mikor végeznek lesz munkahelyük, ahol annyit kereshetnek, amennyivel lehet jövőt és családot tervezni.
Nem értem, hogy miért vállalkozókkal csináltat mindent az állam (vagyis értem, mert így az X politikus Y cége kapja a megrendelést), mikor a diákok remekül el tudnának végezni rengeteg munkát (pl.: építészet, villamosság). Rengeteg lehetőség van arra, hogy jobb legyen minden az országban, nem menekülni és félve, szótlanul elbújni kéne, hanem egy kicsit összefogni és cselekedni. Sokan azt hiszik, többet kéne dolgozni, ha változás lenne, de nem az lenne a következmény, hanem az, hogy nőne az életszínvonal, így boldogabb és egészségesebb emberek lennének, akik nem egymást nyírnák. Kérem, lehet választani, vagy folytatjuk így, de akkor panasznak helye nincs, vagy változtatunk és akkor mindenkinek jobb lesz, kivéve persze a politikusoknak és azoknak a bizonyos közszereplőknek, de szerintem ez nem a mi gondunk.