Egy másik világ - Gondolatok Mindenről

Nos, jó ideje nem írtam már, de most ismét összejött pár gondolat és ezeket kapásból le is írom.

Tehát mint az a címből is látszik mostani témám a mai, leginkább Magyar valóságról fog szólni, vagyis arról, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk a világban. Állandóan a panaszkodás, káromkodás és dühöngés megy, de ez is csak bizonyos ideig tart, mert utána nem a cselekvés jön, hanem a beletörődés. Számtalan példát lehetne felsorolni azon dolgok közül, melyek csak azért nem váltak jobbá, mert a háttérben a “jó lesz ez így is…” szlogen jött. Naponta, mikor végigsétálunk az utcán számoljuk össze hány mosolygós arcot látunk, érdekes illetve megdöbbentő szám fog kijönni. E dolog különlegessége, hogy mindenki több okot is találna arra, hogy miért is szomorú, lehangolt vagy éppen dühös. Van azonban még egy sokkal különlegesebb dolog, ha megkérdezzük ezen emberektől, hogy mit tesznek meg azért, hogy boldogok legyenek, akkor elgondolkodnak és nem a kérdésre fognak válaszolni, mivel a válasz az lesz, hogy megpróbálnak több pénzt keresni. Akkor itt az ideje, hogy tisztázzuk, a boldogság nem egy cél, hanem egy állapot, melybe bármikor beléphetünk, csak ismerni kell hozzá a “titkot”, miszerint a világ szép, de ki kell nyílnunk és észre kell vennünk ezt a szépséget. Meg lehet találni egy madárhangban, egy naplementében, a felhőkben, a virágokban…stb.  Ú, de már látom mi a baj ezzel, ha ezt megteszi valaki szembesül a ténnyel, miszerint a világban minden egyenlő vagyis nem vagyunk különlegesebbek, mint egy kő, vagy egy kutya, vagy egy növény, mi is csak részei vagyunk a világnak. E felismerés azonban arra kéne, hogy késztesen minket, hogy tegyünk magunkért és a környezetünkért, ám Hazánkban ez igencsak elmarad, sőt. Nem értem az embereket, nem értem, hogy miért nem állnak össze ha baj van. Ugyan mi lenne az eredménye, ha egyszer intelligens emberek azt mondanák, hogy na ezt nem, ezt nem csinálhatják velünk, és 100%-ban minden ember kiállna a másik mellett, talán vérge lenne változás. Olyan jól meg tudjuk fogalmazni kivel, mikor, hol, mi a probléma, de akkor a cselekvés miért marad el? Miért fogadjuk el a rosszat? Miért kell beletörődni? Ja, azt hiszem tudom, mert félünk, hogy az eddig megszerzett dolgaink is elvesznek, a kemény munka gyümölcse semmivé lesz, hmm… akkor nézzük meg, hogy mi hány kemény munkát tisztelünk meg egy napon, egy héten, egy honapban. Ugyanis, ha például illegálisan töltünk le filmet, zenét, játékot akkor ott mi nem adunk semmit, ha nem tiszteltük a Magyar terméket annyira, hogy megtartsuk a gyáraikat, vagy külföldi tulajdonú megaboltban vásárolunk, mondván olcsóbban jövünk ki, akkor ne is csodálkozzunk. Tudom egyedül senki sem változtathatja meg a világot, de mi lett volna, ha az a sok úgymond értelmiségi és magát annak tartó ember meglátja a következményt és összefogással tett volna ellene?! Most kérdezhetik páran, akik nem ismernek (elégé), hogy ugyanmár, és te mit tettél, hogy ilyeneket írsz? Nos, csak annyit, hogy már most elmondhatom, hogy a munkám a hobbim és a hobbim a munkám, azaz boldog vagyok, mert tudom, hogy mi a célom, mi a feladatom és nem adom fel tudom, hogy a világ jobbá tehető, hiszen ezért vagyunk itt. A kérdés már csak az, hogy bevalljuk-e magunknak, hogy miért nem jó az életünk és utána teszünk-e érte. Azt tanácsolom, mindenki beszéljen a barátaival és végre tegyük szebbé az országot, ne hagyjuk már, hogy bizonyos emberek eltegyék a pénzünket, vagyis a lehetőségeinket. Nem állapot, hogy minden alapvető dolog csak hitelből érhető el, tegyünk már valamit, hogy jobb legyen, és ne csak beszéljünk! De a lényeg az, hogy EGYÜTT!!!!