Nos, tudomásom szerint Magyarországon demokrácia van, ami azt jelenti, hogy minden állampolgárnak vannak jogai és kötelezettségei. Úgy tűnik, hogy az állampolgári kötelezettségét igen sok ember elfelejti, mivel a többség csak a vezetőkre mutogat és bennük látja a problémát, viszont ő maga, mint egyén a panaszkodáson és a barátokkal történő kibeszéléseken kívül semmit sem tesz. A probléma gyökere az, hogy mára az emberek olyan közösségekbe lettek tömörítve, ahol a tömegnek vannak gondolatai és nem az egyéneknek, sőt sajnos nemcsak a gondolatokra igaz e dolog, hanem a tettekre is. Hirdetik a szabadságot, azt, hogy szabad a világ és szabadok vagyunk, DE a tv, rádió, újság, politika, reklámok csak azt mutatják, amit látni akarunk és nem azt, ami a valóság. Az egyéniség a tömeg szétesését jelenti, viszont a tömeg irányítható, így nem érdek, hogy az egyéniség gondolatai cselekvéssé alakuljanak.
A megoldást a finn példában látom, ugyanis volt szerencsém egy kis időt eltölteni hazájukban és betekintést nyertem a világukba, megoldásaikba. Leírom miket láttam náluk.
Vannak a szakközépiskolák/szakmunkásképzők, ahol pl.: villanyszerelőket, szakácsokat, pincéreket...stb. képeznek. Ezek az iskolák megvesznek egy telket, ahol a diákok tanári segítséggel felépítenek egy házat (az ácsok a faszerkezetet, a kőművesek az alapot, a villanyszerelők az áramot és a fűtést alakítják ki). Miután a ház felépült, az iskola elkezdi árulni és eladja, az ebből származó bevételt pedig a fejlődésükre fordítják. Az iskola villanyszerelői a városi közvilágítást, a városlakók lakásait, üzeleteket villanyszerelnek, iskolai gyakorlat címén, teszik ezt a három éves képzésükből két évig. Az iskola szakácstanulói az iskolai menzát készítik és ők mosogatnak, valamit az iskolának saját étterme és cukrászdája van az utcára nézve, vagyis bárki bemehet és ehet, vásárolhat (az ittenei bevétel szintén a az iskola fejlődését szolgálja).
A fentiekben leírtak alapján látható, hogy az ottani diákok a 3 éves iskolában már megszerzik a komoly, 2 éves szakmai gyakorlatukat, valamint az is látható, hogy a város problémáinak megoldása is könnyebb és olcsóbb. Vagyis, ahhoz, hogy a magyar állam fejlődjön nem megszorítás kell, hanem gonolkodásváltás. Nem alválkozókat kell megbízni jókora pénzekért és nem közbeszerzési pályázatokat kell kiírni mindenre, ahol milliók folynak zsebekbe, hogy biztos legyen a szerződés, hanem a fiatalokat kell megbízni az iskolákban és így, végre nekik is lesz jövőképük, mert látják, hogy igenis van értelme annak, amit tanulnak. Tehát a megoldásnak ez csak egy apró része és rengeteg ilyen ötlet van még, csak az embereknek észre kéne végre venniük, hogy mi zajlik körülöttük. Nem tüntetésekkel és zavargásokkal kell kezelni a problémákat, hanem el kell menni lakossági fórumokara és értelmes felszólalásokkal, illetve szavazásokon kézfeltartással a véleményünket kifejezhetjük. Felejtsük már el az évtizedes politikai sebeket és ne a múlt alapján döntsünk, szavazzunk, hanem a jövő alapján. Ne az legyen a meggyőző politikai érv, hogy a másik hülye és szar és mi jobbak vagyunk, hanem legyen végre intelligens kommunikáció és tervezés. Fogjuk már fel, hogy nem leszünk szegényebbek attól, hogy mások is jól járnak. Ne másoknál akarjunk jobbak, többek lenni, hanem önmagunk és a családunk, barátaink miatt akarjunk jobbak lenni. Nem a pénz és a hatalom számít, hanem a megélt mindennapi csodák. CSAK ELŐRE! :-)
Utolsó kommentek